Az Esküvőnk előtti szombaton kezdeném, mert ekkor kezdtünk el készülődni. Szombat reggel autóba pattantunk, hogy elinduljunk Pestre a ruháimért, ill. a párom anyukájához az ajándékba kapott ülőgarnitúráért. 11 óra körül voltunk fent Pesten, elmentünk Kistarcsára a ruhákért. Itt ért az első sokk, mivel a húgom koszorúslányruhája nem volt készen. Az én ruhám pont olyan lett amilyennek szerettem volna, és megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy nem híztam ki, amire pedig megvolt az esély, lévén egy 9 hetes baba lakott a pocakomban. Az újasszonyruhám is rendben volt, sőt a kis koszorúslányé is. A középső koszorúslánynak csak kölcsönöztük a ruhát, és itt ért a második sokk. Elfelejtették kitisztítani. Végülis megbeszéltük a varrónővel, hogy hétfőn elintézi a tisztítást, meg addigra megvarrja a húgom ruháját, és elküldi expressz a csomagot, akkor biztos ideér. A többi ruhát elhoztuk, és mentünk anyósékhoz ebédelni. Megebédeltünk, bepakoltunk, kaptunk pénzt az esküvőre, és olyan 4-5 óra körül elindultunk haza, de előtte még elugrottunk beszélni Tamás legjobb barátjával, aki a tanúja is lesz. Vele is mindent megbeszéltünk, és 8 órakor indultunk haza. Csak vmikor 11 után érkeztünk meg, akkor bedőltünk az ágyba aludni. Vasárnap, hétfőn, kedden a párom dolgozott, így ő nem sokat tudott segíteni. Én hétfőn, és kedden egész nap a városban szaladgáltam, hogy mindent megvegyek, ami még hiányzik. (Harisnya, a gyereknek cipő, gombostű, biztosítótű, ilyenek.) Szerdán elmentünk bevásárolni az ételhez valókat, ez is egész napos program volt, mivel intéztünk mást is. Szerdán voltunk az egyháznál lefixálni, kifizetni az esküvőt, szerdán voltam próbasminken. Vmikor 9 körül értünk haza. Csütörtökön a család nagytakarított, én meg visszamentem Szegedre, megvenni és elintézni, amit elfelejtettünk. Este mikor hazaértem, elmentem lebeszélni a cukrásszal a részleteket, a sörfőzdébe lefixálni a sört, és a művelődési házba, hogy lebeszéljük mikor is legyen nekünk nyitva. Pénteken hajnalban indultunk Szegedre, elmentünk a templomvirágért, egy-két dolgot még beszereztünk (pelenka a gyereknek, fűszer) leadtuk az okmányirodában a személyiket, felvettük a szakács barátnőmet, majd rohantunk haza, ahol addigra apu már megfőzte a marhapörköltet. Akkor nekiálltunk, odatettük bográcsban főni a káposztás csülökpörköltet is. 10 perc múlva szól a párom, hogy menjek segíteni, mert túl nagy volt a láng, és leégett a pörkölt, ki kell szedni. Kiszedtük, kimostuk a bográcsot, visszatettük. Apának sikerült utána még le is borítania, a háromlábról, így a csülök története nem volt semmi, de szerintem pont emiatt, az lett a legfinomabb. Míg kint főtt a bográcsos, bent a barátnőmmel megfőztük a kétfajta levest. Frankfurti leves volt, ill. francia hagymaleves. Ezután én a húgommal magukra hagytam a szakácsokat, és mentünk díszíteni a termet. 2 óra körül értünk oda. Nem tudom mi miatt, de nagyon lassan haladtunk, így a szakácsbrigád du. 6 óra körül eljött segíteni. Még így is csak 9 óra után végeztünk, cserébe viszont több mint gyönyörű lett a terem. Ekkor irány haza, befejezni a hidegtálakat. Már csak egy saláta volt hátra, meg a fasírtok. A páromat éjfélkor ágyba parancsoltam, mivel neki muszáj volt pihennie, és mondtam a húgomnak, süsse ki a fasírtokat, mert ő holnap is tud még pihenni. (Közben elvittük a cukrászhoz a többi kaját, mert nála voltak hűtve másnapig) Szombaton reggel én 8 órakor keltem, és rohantam is a műkörmöshöz 9-re. A rohanásnak köszönhetően egész délelőtt jutottak eszembe dolgok, amit otthon hagytam, úgyhogy telefonon utasítottam a párom, mit hozzon utánam. Olyan alapvető dolgok maradtak ki, mint a cipőm, meg az uszályom. Na mindegy, végülis minden meglett, és ez volt a lényeg. 9 órától másfél órán keresztül készítették a körmömet, ami nagyon szép lett, csak nagyon nehezen szoktam meg, lévén még sose volt műkörmöm. Délre kellett mennem a fodrászhoz, oda jött a húgom és a barátnőm is. Az én hajammal fél kettőre kész lettek, és rohantam is a sminkeshez. Jól nézhettem ki fejdísszel és fátyollal a volánnál. Kettőre halál pontosan ott is voltam (mai napig nem tudom hogy sikerült, mert én mindenhonnan el szoktam késni) Háromnegyed háromra kész is voltam, és mentem a nagymamámhoz öltözni. A párom ezalatt rendbe szedte magát, és kettőre ment a virágokért. Ő már a tanúval együtt ott voltak nagyiéknál, így telefonon utasítottam őket, hogy vonuljanak be a konyhába, mert nem láthatnak meg. Fél óra alatt fel is öltöztem, mert sietni kellett a fotózásra. Amikor kész lettem, szóltam a páromnak, hogy jöjjön be, nézzen meg. Tudni kell, hogy a párom nem szokott bókolni, ritka nála, mint a fehér holló, és meg kell hagyni, most se sikerült neki. Bejött a szobába, megállt velem szemben, és közölte velem, hogy ügyes vagyok. Ha nem láttam volna a könnybe lábadt szemeit, még talán rosszul is esett volna, hogy csak ennyit mond, de így madarat lehetett velem fogatni. Elindultunk fotózni, apa és anya volt a fotósunk. A kedvenc parkomba mentünk és legalább 40 képet sikerült összehozni. Ezután nagyapám elvitt bennünket a Dugonics térre, itt volt megbeszélve a találkozó a násznéppel. Szépen lassan gyülekeztünk, megjöttek anyósomék is az állomásról, és fél hatkor elindultunk Szeged főutcáján gyalog a Főtér felé. Ehhez tudni kell, hogy nekem világéletemben nagy álmom volt, hogy gyalog vonuljak végig a násznéppel a Kárász utcán a Városházáig. Nagyon jó volt így sétálni, sokan megtapsoltak, sok pikáns megjegyzést is hallottunk főleg a párom hülyeségére utalva. Találkoztunk több menyasszonnyal is, násznéppel is, sőt az egyik étteremből kiszólt nekünk a zenész, üdvözölt minket, és elkezdte játszani a "Lakodalom van a mi utcánkban" című számot. Annyira jó érzés volt, hogy sok idegen arc is velünk örül, és nekünk mosolyog! Hat óra előtt pár perccel értünk oda a Városházához, beterelték a násznépet, minket meg bedugtak egy kis szobába. Itt már nem izgultam egyáltalán. Odaértünk, minden rendben ment, mondtam is a páromnak, hogy innentől kezdve nekünk csak örülni kell. Itt volt egyébként még egy kis baki, mert odaadtuk a tanúk személyiét, és jön vissza a szervező hölgy, hogy vmi nem stimmel, mert véletlenül a vőfély személyiét adtuk oda. Mondtam neki, hogy nem véletlen, mert a vőfélyünk a tanúm. Innentől kezdve minden rendben ment. A szertartásból nem sok minden maradt meg, ilyen apró nüanszok csak, hogy a párom szinte úgy mondta az igent, hogy már csak a tisztelgés hiányzott mellé, meg hogy mindenáron a jobb kezemre akarta felhúzni a gyűrűt, pedig közösen egyeztünk meg, hogy mi a bal kézre fogjuk húzni. De nagyjából rendben lezajlott a szertartás, és átmentünk a templomba. Nekem nagyon tetszett a templomi esküvő, mert a papunk, Kati néni, pontosan tudta mit kell nekünk prédikálni, nagyon hatásos volt a szentbeszéd, az eskütétel meg egyenesen fantasztikusan jó érzés volt. Az esküvőnk után megtartottunk pár keresztelőt is, három unokatestvéremet kereszteltük, és a barátnőm kislányát is. Ezt sajnos kissé elhúzta Kati néni, így a végére jól megfájdultak a lábaim. A templomi esküvő után fogadtuk a gratulációkat, majd elindultunk Zsombóra a lagziba. A lagziról nincs igazán mit mesélnem, nagyon jó volt, mindenki nagyon jól érezte magát, a dekoráció is, az étel is sok dicséretet könyvelhetett el. Hajnali fél hatkor mentünk haza, és még egy igazi romantikus nászéjszakára is maradt energiánk (jó inkább nászreggel volt), Ha nem lett volna már a pocakomban a kisbabánk, akkor tuti összejött volna. Szeptember hatodikán megyünk majd nászútra, remélem az is szép élmény lesz.